2012. november 19., hétfő

páter - fráter


a bölcs ember egyre inkább odafigyel isten barátságára, hogy mindent általa kap
és semmiért nem mondhatsz hálát, hisz az egy odafigyelés, egy olyan egzisztenciálé,
melyről nincs ídőd töprengeni, hisz állandóan a jelenvalóságát érdemled ki, ha meg-
szabadulsz a semmi gondjátó, hisz a de facto/fátum/, az odavezet valakit ő hozzá,
hisz így jő el minden otthontalanság ellenére is örökkön és örökké
-akinek meghalt egy kedvese az nem ellene való,- a mindenkinek ez a gondja-
mert abban a könyvben ez elve elrendelt és a másvalaki üdve is egymásért-való...

egy lelkész családból való embernek csak köszönet jár, martin