Kegyelem néktek és békesség

Az evangélium Isten kegyelmének örömhíre és megjelenése Jézusban épp az, hogy Isten nem a bűn és a halál világában keni fel királyságát, egyfajta arany élet reményében megtévesztve minket, akik tőle elfordultunk a bűnbe, és halálba vesző emberi világunkban, hanem kegyelmének új uralmával az eljövendő, eszkathologikus új világban, a majd Isten dicsőségétől arany fényben ragyogó szent városában, az új Jeruzsálemben, mely a mennyből ereszkedik alá Jel21,1 Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. 2 És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

Ide hívja el azt az embervilágot, akit a megölt Bárány életét adta, vérével minden bűntől, haláltól megszabadította a hozzá fordulókat, és az Atyától kapott Élet könyvébe a hívők nevét beírta, hogy ebben az új világban örökké együtt lehessenek mindahányan. Jel 5,9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvbõl és népbõl és nemzetbõl, 10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. Jel 22,5 És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg õket, és országolnak örökkön örökké.

Ezt az eszkhatológikus üdvtörténetet, majd csak egyedül az istentől tudott idő múlta után tudják meg azok, akik meghallották és örömmel fogadták az Isten megújult kegyelmének örömhírét, az evangéliumot. Mégpedig azért fog ez megvalósulni, mert ennek a megtörténését maga a megváltó Krisztus Urunk a főpapi imájában mondja: Jn. 17,1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged; 2 A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. 3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. 4 Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. 5 És most te dicsõíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsõséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele elõtt. …22És én azt a dicsõséget, a melyet nékem adtál, õ nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: 23Én õ bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted õket, a miként engem szerettél. 24Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsõségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése elõtt.

Ezekkel a szavakkal arra kéri az Atyát, hogy szenvedésben, halálban legyen vele és aztán emelje magához a feltámadásban és tegye őt arra a helyre, ahol volt küldetése elött. Az Isten kegyelme ezt az utat adta neki, mégpedig azért, hogy így vegye magához, mindazokat, akiket az atya neki adott és befog Írni az ugyancsak neki adott Élet könyvébe /Jel. 3,5; 13,8; 20,12; 21,27/, mint megölt Bárány. Ezt fejezi ki az ímája végén: Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ kezdete előtt… én megismertettem velük a te nevedet és ezután is, megismertettem, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, legyen bennük, és én is őbennük.

Az Újszövetség éppen azért köttetett az Isten kegyelméből, hogy Urunk az Atya és Fiú együttes cselekedete, munkája, során láthatóvá tegye, az általuk elküldött vigasztaló és mindenre megtanító Szentlélek által, azt a ekszkhatologikus üdvtörténetet amelyben Isten az emberi világot kegyelmével, -az Ő akarata szerint eljövendő időben- majd magához veszi, mégpedig az általa teremtett menyekből alá szálló Új Jeruzsálembe, az új örök életre.