2012. március 26., hétfő

peter schaeffer

Vajon, ha mindenki betűről betűre elolvasná a Bibliát és egyben magáévá is tenné annak tartalmát, mi történne? Úgy értem milyen hatással lenne az emberekre, egyáltalán ki mit „értene ki” az írásból?
Mire jó a vallás? Mire jó a hit? Van, hogy a kettőt azonosítják, van, hogy különválasztják. Ha vallok valamit, ami mellé odaállok, mert biztonságban érzem gyarló önmagam, ha annak szabályait betartom, akkor elfogadást, befogadást nyerek…valahova. Ha hiszek valamiben, ami értelmét és motivációját adja az életemnek, ami talán csak az én lelkem szülöttje, akkor kockáztatok, mert milyen túlélési esélyeim vannak abban a világban, ahol a többség a már bejáratott és közösen elfogadott, a könnyebb utat választotta… Mi okozhat bűntudatot és mi valódi bűn? Talán az a szerencse, hogy újra és újra eldönthetjük, mi legyen a következő lépés…!

a kérdéseket egy színi kritikus teszi fel az equus-hez kapcsolodva, a büntudatról; -ám
még érdekesebb az amadeus kérdése: -a teremtőhöz tehetségért imádkozó intrika, ami
nem találja meg sauberflute élethitét, a mindennapok természetét. persze a nászágy
kimérése a figaronál ahol egy ágy mögé buj majd egy vígjáték egész forgataga és leporello
majd az asztal alá búj, csitiván govanni tercetjét a kövendéggel és ezért kell a requiemmel
befejezni az isten ajándékát az életet és hálát adva érte mozartot halgatni áhitattal...