Újra
és újra az a szépsége ennek az evangéliumnak, hogy megérinti szívünket: a
szépség, és az igazság ragyogása. Újra és újra, hogy csodálkozom, hogy Istenek
gyermeke születik, hogy mi is szeressük őt, ahogy mi őt megszerettük
dicsőségében, és mégis most a gyermek bizalmával jön el a mi nagy családunkba.
Olyan ez, mintha Isten mesélne nekünk: Én tudom, hogy én dicsőségem megrémít,
és hogy ti próbáltok, szembeszállni az én nagyságommal. Így most békével jövök
hozzád el, mint egy gyerek, hogy el tudj fogadni engem és szeress engem. Mégis
az evangélium írója rádöbbent, hogy nem volt hely számukra a fogadóban.
Elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy mi történne, ha Mária és József ma,
az ajtómon kopogtat. Vajon van-e hely nekik? És akkor ugrik be nekünk, ahogy
Szent János veszi át ezt a látszólag jelentéktelen apróságot, a teltházas
zsúfoltságot, amit a népszámlálás, kötelező időszakával járt; ekkor János mélyebbre ás, és nem a vendéglátásra kérdez
rá, amikor azt írja: "Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt."(Jn
1:11). A nagy erkölcsi kérdés a hozzáállás a hajléktalanok felé menekültek és a
migránsok, úgy egy mélyebb dimenziója: valóban van hely Isten számára, amikor
arra törekszik, hogy legyen mindenki feje felett tető? Tudjuk azt, hogy mindig
köztünk jár? Vajon valójában nem elfordult már tőlünk maga Isten? Kezdjük
evvel, ha nincs időnk rá. Minél gyorsabban tudunk mozogni, annál hatékonyabb az
időtakarékos eszközök válnak, annál kevesebb időnk van. És Isten? A kérdés,
hogy Isten soha nem úgy tűnik, sürgős. Időnk már teljesen megtelt. De a
kérdésekben még mélyebbre ásva. Vajon Istennek valóban van helye a mi
gondolkodásunkban? Elménk, gondolkodásunk nem arra következtet, hogy egyszerűen
nem létezik Isten. Még ha úgy tűnik, hogy kopogtatnak az ajtón, a gondolkodásunk,
akkor sem hisszük el közeledtét. Ha a gondolkodást, komolyan vesszük, azt
úgy kell felépíteni, oly módon, hogy az "Isten hipotézis"
feleslegessé válik. Nincs hely neki. Csak a mi érzéseinknek és vágyainknak
van hely. Szeretjük magunkat. Tudatunk egyedül a boldogságunkra fókuszál, csak
a mi környezetünkre, ezt akarjuk, és terveink vagy céljaink csak az egyéni
sikereinkhez kötődnek. Annyira eltelünk magunkkal, hogy istennek nincs helye.
És ez azt jelenti, hogy nincs helye a felebarátunknak sem, sem a gyermekeknek,
a szegényeknek, az idegeneknek. Azáltal, tükrözve az, hogy egy egyszerű mondás
fejezi ki a szobát a fogadóban, jöttünk, hogy mennyit kell hallgatni a Szent
Pál buzdítását: "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok
el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó,
kedves és tökéletes akarata."(Róm. 12:2). Pál beszél megújítás megnyitása
mi értelem (nous), az egész utat látjuk a világot és magunkat. Az átalakítást,
hogy szükségünk van erre, magától a teremtettségünkből kell, hogy kiinduljon.
Kérjük az Urat, hogy mi váljon ébrenlétünkben ismét társsá az ő jelenlétére,
hogy mi is halljuk, hogy halkan mégis kitartóan ő kopogtat az ajtón a lényünk
és fogadjuk be őt. Kérjük imánkban, hogy nekünk is legyen hely az ő
magasságosságában, hogy mi képmásunkban felismerjük őt, a teremtőt, aki rajtunk
keresztül szólítja meg: a gyermeket, a szenvedőt, az elhagyottat, akik ki
vannak zárva, mert nélkülünk rossz a világ. Van egy másik vers a karácsonyi
történetet, amelyek szeretünk, hogy azok tükrözzék veled - az angyalok
himnuszát és dicséretét, amit énekelnek meg bejelentését követően az újszülött
Megváltót: " „Dicsőség a magasságos
mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat.”
(Lukács ev. 2:14)"Isten dicsőséges. Isten tiszta fény, a ragyogás az
igazság és a szeretet. Ő jó. Ő igazi jóság, jóság par excellence. Az angyalok
őt körülvéve kezdik egyszerűen hirdetve az örömhírt, hogy Isten dicsőségében
közénk jött. A dalból sugárzik az öröm, ahogy kitölti őket. Az ő szavai, mintha
minket meghallgatása a hangok az ég. Nem kérdés, megpróbálja megérteni a szó
jelentését, hanem egyszerűen a túláradó boldogságukból látni a tiszta
ragyogását Isten az igazságát és a szeretetét. Azt akarjuk, hogy legyen ez az
öröm elérhető, és érintsen meg minket: az igazság létezik, a tiszta jóság van,
tiszta fény létezik. Isten jó, és ő a legfelsőbb hatalom mindenek felett
hatalmas. Mindez egyszerűen tesz minket örömtelivé ma este együtt az
angyalokkal és a pásztorokkal. Kapcsolódva Isten dicsőségét, magas a béke a
földön az emberek között. Ha Isten nem megdicsőült, ahol ő is elfelejtette, sőt
És nélküle nincs béke sem. Manapság, széles körben elterjedt divatos nézetek
állítják, az ellenkezőjét: azt mondják, hogy a vallásos emberek, különösen a
monoteisták elvei, az okozója az erőszaknak és a háborúknak a világon. Ha
akarjuk, hogy legyen béke, az emberiségnek először ezekkel a dogmákkal kell
leszámolnia. Monoteizmus, hit az egy Istenben, azt mondják, hogy arrogancia, oka
az intolerancia, hiszen természeténél fogva a követelés, hogy rendelkezzen az
egyetlen igazsággal, arra törekszik, hogy megdicsőítse magát. Most igaz, hogy a
történelem folyamán, monoteizmus szolgált ürügyül az intolerancia és az
erőszaknak. Igaz, hogy a vallás megsérül, és ezért ellenzi, hogy legmélyebb
lényegét, amikor az emberek azt hiszik, hogy van, hogy Isten ügye a saját
kezébe veheti, és hogy Isten a hitelveit elferdítve, saját maga döntsön,
parancsolatot adjon. Látni kell a torzulásokat és tudni ez bizton nem Istentől
eredt. Bár kétségtelen, üldözött embereket az egyház a történelem során, de az
nem igaz, hogy Isten üdvtörténete nem a békességet hozza közénk el. Ha Isten
fénye kialszik, az ember isteni méltósága is megszűnt. Ezután, az emberi lény
többé nem lenne Isten képmása, hogy ezt sugározza minden ember szemébe, legyen
az, a gyenge, az idegen, a szegény. Nem egyedül tartozunk az atyához, hisz ő
minden testvérünk teremtője. Az a fajta arrogáns erőszak Felmerül tehát, ahogy
ember, majd megveti, és lábbal tiporja az embert: láttuk ezt minden
kegyetlenség a múltban és jelenben. Csak akkor jön közénk, ha Isten fénye
ragyog át az embert és ővele, csak akkor, ha minden egyes ember a kívánatos,
ismert és szeretett Isten méltóságát sérthetetlen, de pocsék a helyzete lehet.
Ezen a karácsonyon, Isten emberré lett, a mint Ésaiás megjövendölte, a gyermek
itt született a "Emmanuel", Velünk az Isten (Is 7:14). És a több
évszázados, visszaélése az egyházaknak, igaz, de az is hogy a megbékélés és
jóság erői folyamatosan fejlődnek ki a hitünkből, hogy az Isten, emberré lett.
Innentől a sötétségen a bűnön és az erőszakon, ez a hit ragyogott egy fényes
fénysugár a béke és a jóság, amely továbbra is ragyogni fog. Tehát Krisztus a mi
békességünk, aki hirdette a békét: "Mert Õ a mi békességünk, ki eggyé
tette mind a két [nemzetséget,] és lerontotta a közbevetett választófalat, 15Az
ellenségeskedést az Õ testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét
eltörölvén; hogy ama kettõt egy új emberré teremtse Õ magában, békességet
szerezvén; 16És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettõt, egy testben a
keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. 17És eljövén, békességet
hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak."(vö. Ef 2 : 14,
17). Hogy most nem más, mint imádkozni néki: Igen, Uram, hirdetjük a békét ma
magunknak is, hogy mi vagyunk messze vagy a közelében Isten kézénél. Add még
nekünk ma, hogy kardot lehet alakítani ekevassá (Is 2:4), hogy ahelyett, hogy a
fegyverkeznénk, és hadviselést folytatnánk, pénzügyi támogatást nyújthassunk a
szenvedőknek. Megtéríteni azokat, akik azt hiszik, hogy nevedben robbanthatnak,
gyilkolhatnak, hogy, lássák az értelmetlenségét az erőszaknak, és megtanulják
felismerni a valódi békés arcod. Segíts bennünket, hogy az emberek
"akikkel örülünk" - az emberek Isten képmásai lesznek, és így az
embereké lesz, az örök béke.
És
lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a
pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot,
a melyet az Úr megjelentett nékünk. 16Elmenének azért sietséggel, és megtalálák
Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. 17És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek
felõl mondatott vala. (Luk2,15-18.). A szent kíváncsiság
késztette őket, hogy azt a gyermeket a jászolban, aki az angyal azt mondta, az
volt a Megváltó Krisztus az Úr. A nagy örömet, amely az angyal beszélt már
megérintette szívüket, és adott nekik szárnyakat. Menjünk át Betlehembe, mondja
az Egyház liturgia számunkra ma.
transeamus usque bethlehem ahogy a latin Biblia azt mondja: menjünk
"át", merész lépésre azon túl, hogy az "átmenet", amely
által kilépni a szokások a gondolkodás és szokások az élet, az egész pusztán
anyagi világából; a valódi egy, igaz Istennel együtt, akit viszont nem hívunk
vendégségbe hozzánk. Imádkozzunk és kérjük az Urat, hogy megadja, hogy mi is
legyőzzük az elhatárolódásunkat, beokozódott világunkat, hogy segítsen nekünk,
hogy találkozzunk vele, főleg abban a pillanatban, amikor megáldott
üdvözítőnkkel, és a szívünkben a Szent Eucharisztiával. Menjünk át Betlehembe:
mint mondjuk ezeket a szavakat egymás, valamint a pásztorok, akkor ne csak a
"crossing ower" határán át, ahogy az élő Isten járt, hanem a tényleges
város Betlehem és minden olyan helyen, ahol az Úr élt, szolgált és szenvedett.
Imádkozzunk ebben az időben az emberek, akik élnek és szenvednek ma.
Imádkozzunk, hogy lehet béke az országban. Imádkozzunk, hogy az izraeliek, és a
palesztinok képes lehet élni az életüket a béke az egy Isten és a szabadság.
Nézzük és imádkozzunk a régió országaiért,
Libanon,Szíria,Irak, és
szomszédai, hogy lehet béke ott, hogy a keresztények azon területek,
ahol hitünk született, lehet, hogy továbbra is él ott, hogy a keresztényekre és
muzulmánokra lehet építeni az adott országban egymás mellett Isten békében. A
juhászok sietettek. Szent kíváncsiság és szent öröm késztette őket. A mi
esetünkben ez valószínűleg nem túl gyakori, hogy siess az Isten dolgai után.
Isten nem jellemzően első feladataink között, nem ezek a dolgok, követelnek
elsőbbséget. A Isten szolgálata tud várni, azt hiszem, és mi mondjuk. És mégis
ez a legfontosabb dolog, végső soron az egyetlen igazán fontos dolog. Miért nem
is lehet mozgatni a kíváncsiság, hogy jobban, és tudni, hogy Isten mit mondott
nekünk? Ebben az órában, hadd kérjük őt, hogy érintse meg a szívünket a szent
kíváncsiság és a szent öröm, a pásztorok, és így menjünk át örömmel Betlehembe,
hogy az Úr, aki ma még egyszer eljön, hogy találkozzon velünk. Ámen.