pünkösd és a szináj

A diaszpórában, sziván hónap hatodikán és hetedikén kerül sor sávuot (magyarul: hetek) napjainak megünnepelésére. Az ünnepet a Talmud egyszerűen csak gyülekezésnek, zárásnak (áceret) nevezi, mivel ez az az ünnep, amely lezárja peszáh napjait, vagyis a megemlékezést az egyiptomi kivonulásról, melynek végső célja voltaképpen a Tóra adása volt, hiszen egy nép pusztán a szabadság adományával még nem nép, kellenek szabályok, törvények is, ahogyan a Talmud írja: "A szináji kinyilatkoztatás napja éppoly jelentős, mint a teremtés napja; mert az erkölcsi törvény léte nélkül az anyagi világ teremtése tökéletlen, sőt értelmetlen lenne." Az ünnep egy másik elnevezése: Tóra adás ideje (zmán mátán Toráténu). Bölcseink hagyománya szerint ekkor kapta a zsidóság az Írott Tant (Torá sebihtáv) és a Szóbeli Tant (Torá sebeál-pe) az Örökkévalótól, mely meghatározta és jelenleg is meghatározza a zsidóság mindennapjait, életét, sorsát. A Tóra szerint a szináj-hegyi kinyilatkoztatás után a jelenlévő zsidók így szóltak: "Mindent, amit az Örökkévaló mondott, megtesszük és meghallgatjuk." /2/ Bölcseink hangsúlyozzák, hogy a "megtesszük" szót az akkori zsidók elébe helyezték a "meghallgatjuk" szónak. Ezzel az Örökkévaló iránti feltétlen bizalmat, engedelmességet és hűséget hangsúlyozták ott, és akkor. A "megtesszük" szóból és a sorrendből következően a zsidó vallás tetteket, cselekedeteket kíván tagjaitól. A fő, hogy a zsidó ember megtegye, megcselekedje az Örökkévaló szavait, utasításait. Sok zsidó „jó” zsidónak véli önmagát, mert „érzésben” zsidó. Azonban, ha ez az „érzés” nem fejeződik ki tettekben, cselekedetekben, akkor kétséges az értéke! A jom kipuri- vagy a széderen való részvétel jobban biztosítja a zsidóság meg- és fennmaradását, mint az ünnepek „átérzése”, hiszen lehet gyönyörűen beszélni a rózsáról,/3/ de mégis más az ha az ember látja, tapintja, szagolja, tehát cselekszik vele valamit. Isten a zsidóságtól tetteket, cselekedeteket kíván! Sávuot szokásai, hagyományai is a Tóra, a Tóra adásának körülményei, tanításai körül forognak. A zsinagógát még az ünnepet megelőzően szokás zöld ágakkal, lombokkal, virágokkal díszíteni, mert a Szináj-hegy is virágba borult annak idején a nagy esemény tiszteletére, a Tóra adását megelőzően, tartja a néphagyomány. Mások szerint a zöldek, a virágok élők és kedvesek számunkra, akár a Tóra tanításai, szavai. De a zöldek jelképezhetik azt is, hogy mindig találhatunk a Tórában valami újat, valami "frisset". Sávuotkor hagyomány megrendezni a lányok felnőtté avatási ünnepségét; a bát-micvá szertartást. Amint a fiúk 13. életévük betöltése után válnak nagykorúvá, lesznek a közösség teljes jogú tagjai; úgy lányoknál ez a 12. év betöltése után következik be és ennek adnak ünnepi jelleget e szertartással. Sávuotnak, hasonlóan a többi ünnephez, a szellemiek mellett megvannak a maga jellegzetes testi táplálékai is. Vannak, kik tejet és mézet esznek, mert ezek a tejjel és mézzel folyó országra utalnak, mely a Tórában, az ekkor kapott Tórában ígértetik meg a zsidóknak./4/ Vannak helyek, hol az ünnep második napján csak tejes ételeket esznek, mert Dávid király ekkor halt meg és halála napjára való emlékezésül nem esznek húst, az öröm egyik jelképét. Van ahol először tejes ételt esznek és az előírt várakozási idő letelte után esznek húsost is, mert betartják az "örvendezés" parancsát, hiszen e nap Dávid király születésnapja is. A legtöbb helyen azonban csak tejes ételeket fogyasztanak, emlékezésül ama tényre, hogy ekkor kapták a rituális étkezés (kásrut) szabályait. A tej - bölcseink szerint - ezenfelül olyan mint a Tóra, mert ahogyan a tej táplálja a kisgyermeket, a Tóra úgy táplálja és erősíti a zsidókat. Vegyük magunkhoz mi is minél többen e „szellemi táplálékot”: a Tórát és váljunk erőssé megtenni és megcselekedni a benne foglaltakat! Hág száméáh! – Örömteli ünnepet mindnyájóknak!