Ama nap, a harag napja, e világot lángba dobja: Dávid és Szibilla mondja.
Mily írtózat fog az lenni, ha a Bíró el fog jönni mindent híven számbavenni.
Harsonának szörnyü hangja hull a millió sírhantra kit-kit a Trón elé hajtva.
Hökken Halál és Természet, ahogy a Teremtés ébred felelni a Vádló-széknek.
Az írott könyv elhozatik, melyben minden foglaltatik, miből a végzés formáltatik.
S ha a Bíró leül ottan, ami csak lappang, kipattan, misem marad megtorlatlan.
Én szegény ott mit beszéljek, milyen pártfogókat kérjek , hol még a szentek is félnek?
Nagy Király, kit retteg minden, de a jót megváltod ingyen, kegyek kútja, válts meg engem!
Rólam, Jézus, emlékezzél, akiért a földre jöttél, veszni aznap ne engedjél.
Engem fáradtál keresve, értem szálltál a Keresztre: annyi munkád kárba esne!
Igaz, bosszú Mérlelője, bocsánatod add előre, míg a Számadás nem jőne!
Fölnyögök bús vádlott módján, bűntudattól pirul orcám, úgy könyörgök, Uram, nézz rám!
Ki Magdolnát föloldottad, és a latrot meghallgattad; nekem is e reményt adtad.
Nem méltó az én kérésem; de Te jó vagy, tedd kegyesen, hogy örök tűz ne égessen.
Bárányaid közt helyezz el, bakok közé ne rekessz el: jobbod felől várjon kész hely!
Vesd a gonoszt kárhozatra, a vad lángnak általadva; engem végy a hív csapatba!
Esdve és ölelve térded, hamuvá tört szívvel kérlek: őrizz, hogy jó véget érjek!
Dies irae, dies illa
Solvet saeclum in favilla,
Teste David cum Sybilla.
Quantus tremor est futurus
Quando iudex est venturus,
Cuncta stricte discussurus.
Tuba mirum spargens sonum
Per sepulchra regionum,
Coget omnes ante thronum.
Mors stupebit et natura
Cum resurget creatura
Judicanti responsura.
Liber scriptus proferetur,
In quo totum continetur,
Unde mundus iudicetur.
Iudex ergo cum sedebit,
Quidquid latet, apparebit,
Nil inultum remanebit.
Quid sum miser tunc dicturus
Quem patronus rogaturus,
Cum vix iustus sit securus?
Rex tremendae majestatis,
Qui salvandos salvas gratis,
Salva me, fons pietatis.
Recordare, Jesu pie!
Quod sum causa tuae viae.
Ne me perdas illa die.
Quaerens me, sedisti lassus,
Redemisti crusem passus,
Tantus labor non sit cassus!
Iuste iudex ultionis! Bírája a bosszulásnak,
Donum fac remissionis
Ante diem rationis.
Ingemisco tamquam reus
Culpa rubet vultus meus,
Supplicanti parce, Deus!
Qui Mariam absolvisti,
Et latronem exaudisti
Mihi quoque spem dedisti.
Preces meae non sunt dignae,
Sed tu bonus fac benigne,
Ne perenni cremer igne!
Inter oves locum praesta,
Et ab hoedis me sequestra,
Statuens in parte dextra.
Confutatis maledictis,
Flammis acribus addictis,
Voca me cum benedictis.
Oro supplex et acclinis,
Cor contritum, quasi cinis,
Gere curam mei finis.
Lacrimosa dies illa,
Qua resurget ex favilla,
Judicandus homo reus.