2011. január 8., szombat

tábori lelkész

mikor az alakuló téren voltunk fagyottan a libabörtől remegtettve és úgyanúgy néztük, és vártuk a napszakok hosszabbodását, afényt, az áldozást...
egy olyan lágerben, melyet azok alkottak, a poziciójuk és istenelenségük folytán, akik mindig örállói lesznek a gonosznak, kommendások ők és hetedizligen átkozottak lesznek, azoknak a jajjgatásaitól,
akik mindezt a gyötrelmet, a válukra vették ,és szenvedtek, hogy ilyenek a testvérek..

πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς·
ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου·
10 ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου·
γενηθήτω τὸ θέλημά σου,
ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς·
11 τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡμῖν σήμερον·
12 καὶ ἄφες ἡμῖν τὰ ὀφειλήματα ἡμῶν,
ὡς καὶ ἡμεῖς ἀφήκαμεν τοῖς ὀφειλέταις ἡμῶν.
13 καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν,
ἀλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ.